Tovább éltetik a hagyományokat
Nádalján hűen ápolják az ősi karácsonyi szokásokat
A karácsony a húsvét mellett a legnagyobb keresztény ünnep. Az új gregorián és a régi, julián naptár között, amely alapján a szerb pravoszláv egyház az időszámítást végzi, tizenhárom nap a különbség, ezért a karácsonyt Szerbiában január 7-én ünnepelik.
Az ortodox karácsony egyik legfontosabb jelképe a badnjak, azaz a karácsonyi tölgyfaág. Ivica Surdučki, a nádaljai Helyi közösség tanácsának elnöke elmondta, a falubeliek számára nagyon fontos megőrizni a karácsonyi hagyományokat. A negyvennapos téli böjt utolsó napján, január 6-án kora reggel lovakkal és fogatos kocsikkal indultak az ágakért, amit a nap folyamán elvittek az ünnep komájához (kum). Ezt követően az összeset körbevitték a település utcáin és meghívták a falubelieket, hogy közösen égessék el a tölgyfaágakat, ugyanis a hit szerint a kis Jézus is a tölgyfaág tüzénél melegedett. A karácsonyi tuskó egyben Krisztus keresztfáját is jelképezi.
− Útközben sokan társultak hozzánk, a lovaskocsiktól a traktorokon át a személyautókig hosszú menetoszlop alakult ki, és zászlókkal, templomi lobogókkal vonultunk végig a településen. Az istentisztelet előtt behoztuk az ágakat a templomudvarba és miután a papok megáldották, felkerültek a máglyarakásra. A szenttamási önkormányzat ez alkalomból minden gyerek számára újévi csomagot biztosított, tűzijáték is volt, a helyi közösség pedig forralt borral és pálinkával várta az ünneplőket – mondta Ivica Surdučki.
Az ünnep lényegéről szólva Nikola Stupar pravoszláv pap elmagyarázta, örömhír, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy az első karácsonykor elküldte az Ő fiát, hogy megkeressen és megmentsen minket.
− Mint mindannyian, Jézus is gyermekként jött a világra, ezzel a Jóisten rámutat a család, mint közösség fontosságára és arra, hogy miért fontos követni Jézust. Manapság, amikor sajnos sok házasság felbomlik, meg kell vizsgálnunk a szívünket, hogy vajon megtettünk-e mindent a hozzánk legközelebb állókért. Istennek ugyanis éppen az a legfontosabb, hogy úgy szeressük embertársainkat mint önmagunkat és amikor kell, áldozatot hozzunk értük. Minden szülő azt szereti, amikor gyermeke békességben él másokkal, így a Jóisten is akkor boldog, amikor mi, emberek, az ő gyermekei békében és egyetértésben élünk egymással – fogalmazott Nikola Stupar.
A vertep, azaz a betlehemezés szokásainak felelevenítésére Snežana Miloščin, nádaljai hitoktató az idén a harmadikos és a negyedikes diákok egy-egy csoportját készítette fel. Kérésünkre, elmondta, a szokás a kereszténység előtti időkhöz köthető hagyomány rendkívül népszerű manapság a gyerekek körében, akik énekelve, táncolva játsszák el Jézus születését.
− A vertepet a Szent János tiszteletére felszentelt pravoszláv templomban az ünnepi istentisztelet után mutattuk be. A történet karácsonyról, Jézus születéséről szól. Az előadás három részből áll: az első Jézus születése a betlehemi jászolban, a második részben megtudhatjuk, hogy azon az éjszakán pásztorok tartózkodtak a Betlehem környéki mezőn, és a város lakosaival ellentétben éber várakozással beszélgettek a Megváltóról. A harmadik részben a napkeleti bölcseket mutattuk be, akik egy csillag feltűnéséből arra következtettek, hogy megszületett a zsidók új királya, s ezért eljöttek Palesztinába, hogy hódoljanak előtte. A vertepet egykoron a házak előtt, az utcán mutatták be, a fellépő gyerekeket pedig dióval, gyümölccsel, kaláccsal jutalmazták – magyarázta a hitoktató.
A tölgyfaágakból és tuskókból álló máglyákat Turián szombaton délután háromkor, Szenttamáson pedig négy órakor gyújtották meg. Csomagosztás és tűzijáték is volt.
Szöveg: Paraczky László
Közzétette: Németh Dezső
